Fuvarbiztosítás

Amikor az áruk nemzetközi forgalomban vannak, a biztosítás az áruszállítás fontos szempontja. Az áruk mind a szokásos, mind a rendkívüli kockázatoknak ki vannak téve. A szokásos kockázatok az áruk kezelésével, tárolásával, berakodásával vagy szállításával kapcsolatosak, míg a rendkívüli kockázatok közé tartozhatnak a zavargások, sztrájkok, terrorizmus stb.

A biztosítási dokumentáció fontos a vámkezeléshez. A következő szakasz részletesebben ismerteti a biztosítási dokumentáció különböző típusait a szállítás típusától függően.

A rakománybiztosítás olyan megállapodás, amely megvédi az árukat a kötvény által lefedett kockázat által okozott veszteségektől vagy károktól. A biztosítási számla általában csak akkor szükséges a vámkezeléshez, ha a vonatkozó adatok nem szerepelnek a kereskedelmi számlán.

Különbség van a rakománybiztosítás és a fuvarozói felelősségbiztosítás között. A rakománybiztosítás esetében a fedezett kockázatok és a szerződés rögzített kártalanítása az exportáló vállalattól vagy magánszemélytől függ.

A fuvarozó felelősségbiztosítására azonban eltérő szabályok vonatkoznak. A szállítóeszköztől függően a kártérítést az áruk súlya és értéke korlátozza.

A fuvarozó felelősségének általános terjedelmét a következő nemzetközi egyezmények határozzák meg.

Közúti szállítás

A nemzetközi közúti árufuvarozást a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, 1956-ban Genfben aláírt egyezmény (CMR-egyezmény) szabályozza.

Ezen egyezmény értelmében a közúti árufuvarozók nem felelősek az áruk elvesztéséért vagy károsodásáért, ha bizonyítani tudják, hogy a veszteséget vagy kárt a következők okozták:

• az áru saját hibája(i)
• vis maior (előre nem látható körülmények)
• a rakodó vagy a címzett hibája.

Nincs európai uniós szabályozás a közúti szállításért járó kártérítésre vonatkozóan.

Vasúti fuvarozók

A nemzetközi vasúti árufuvarozást a vasúti fuvarozásról szóló, 1980-ban Bernben aláírt egyezmény (CIM-egyezmény) szabályozza.

A vasúttársaságok nem felelősek az áruk elvesztéséért vagy károsodásáért, ha bizonyítani tudják, hogy a veszteséget vagy kárt a következők okozták:

• az áru saját hibája(i)
• vis maior
• a feladó vagy a címzett hibája.

Jelenleg nincsenek európai uniós szabályok a kártérítésre vonatkozóan. Általában az elveszett vagy sérült bruttó kilogrammonkénti maximális összegre korlátozódik. A legtöbb esetben azonban a vállalatok valószínűleg nem kapnak semmit, ami közel áll az áruk értékéhez.

Hajózási társaságok

A hajóraklevélről szóló 1968. évi nemzetközi egyezmény, ismertebb nevén a „hágai szabályok” vagy a „brüsszeli egyezmény” meghatározza a hajózási társaságok nemzetközi áruszállítással kapcsolatos felelősségét.

A hajózási társaságok nem felelősek az áruk elvesztéséért vagy károsodásáért, ha bizonyítani tudják, hogy a veszteséget vagy kárt a következők okozták:

• az áru saját hibái és súlycsökkenése a szállítás során
• a hajózószemélyzet által elkövetett hajózási hiba
• tűz
• hajózásra alkalmatlan hajó
• vis maior
• sztrájk vagy kizárás
• a rakodógép részéről
• a hajó fedélzetén lévő rejtett hibák, amelyeket szigorú ellenőrzés során nem lehetett észlelni
• a tengeren életek vagy áruk megmentésére tett kísérletek.

Jelenleg nincs európai uniós szintű harmonizáció a kártérítés tekintetében, amely általában az elveszett vagy sérült áruk kilogrammonkénti bizonyos összegére korlátozódik. Ez a rendszer ugyanazokat a problémákat veti fel, mint a vasúti balesetek esetében; az exportőr valószínűleg elveszíti az áruk értékének nagy részét.

Légi fuvarozók

Az 1929. évi Varsói Egyezmény és az 1975. évi Montreali Egyezmény úgy rendelkezik, hogy a légi fuvarozók nem felelősek az áruk elvesztéséért vagy károsodásáért, ha bizonyítani tudják, hogy:

• a fuvarozó és ügynökei minden szükséges intézkedést megtettek a kár elkerülése érdekében, vagy hogy lehetetlen volt ilyen intézkedéseket tenni (vis maior);
• a kárt révkalauzi vagy navigációs hiba okozta;
• a felperes okozta a kárt, vagy hozzájárult ahhoz.

A károsult kárának megtérítésére vonatkozóan nincs európai uniós norma. A kártérítés általában a sérült vagy elveszett áruk bruttó kilogrammjaként meghatározott összegre korlátozódik.

A légi fuvarozók a rakomány átvételekor különleges helyfoglalásokat tehetnek. Ezeket a fenntartásokat a légi fuvarlevélen (AWB) rögzítik, és bizonyítékként használják fel. A légitársaságok azonban általában elutasítják a gyanús csomagokat, vagy azokat, amelyek nem felelnek meg az AWB-nek.