Fuvarbiztosítás

Az áruk nemzetközi kereskedelme során a biztosítás az áruszállítás fontos szempontja. Az áruk közös és rendellenes kockázatoknak vannak kitéve. A közös kockázatok a rakomány kezelésével, tárolásával, berakodásával vagy szállításával kapcsolatosak, míg a ritka kockázatok közé tartozhatnak a zavargások, a sztrájkok, a terrorizmus stb.

Önnek mérlegelnie kell, hogy biztosítást köt-e áruira, amelyet általában a nemzeti export-import bankok kínálnak. A biztosítási dokumentáció fontos a forgalmazott áruk vámkezelése során. A következő szakasz további részleteket tartalmaz a különböző típusú biztosítási okmányokról, attól függően, hogy milyen típusú szállítást használ a kereskedőhöz.

A teherszállítási biztosítás olyan megállapodás, amelynek keretében a biztosított árukat a biztosítási kötvény által fedezett kockázat által okozott kár esetén (védett) biztosítás alá vonják. A vámkezeléshez csak akkor szükséges biztosítási számla, ha a vonatkozó adatok nem szerepelnek a kereskedelmi számlán.

Különbség van az áruszállítási biztosítás és a fuvarozó felelősségbiztosítása között. A szállítási biztosítás esetében a szerződésben foglalt kockázatok, rögzített összegű kártérítés és kártérítés (védelem) az exportáló vállalattól vagy magánszemélytől függ.

Ezzel szemben a fuvarozó felelősségbiztosítását különböző rendeletek határozzák meg. A közlekedési eszköztől függően a kártalanítást az áru súlya és értéke korlátozza. Ezt csak abban az esetben adják meg, ha a szállító nem tudta kibújni a felelősség alól.

A fuvarozó felelősségének általános mértékét az alábbi nemzetközi egyezmények határozzák meg.

Közúti árufuvarozás

A nemzetközi közúti árufuvarozást az 1956-ban Genfben aláírt, a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló egyezmény (CMR-egyezmény) szabályozza.

Ezen egyezmény értelmében a közúti fuvarozó nem felelős az áruk veszteségeiért vagy káráért, ha bizonyítja, hogy azok az alábbiakból származnak:

• az áru saját hibája(i)
• VIS maior (előre nem látható körülmények)
• a rakodó vagy a címzett hibája

Nincs európai uniós rendelet a közúti árufuvarozásra vonatkozó kártalanításokról.

Vasúti fuvarozók

A nemzetközi vasúti árufuvarozást az 1980-ben Bernben aláírt vasúti fuvarozási egyezmény (CIM-egyezmény) szabályozza.

A vasúti fuvarozók nem felelősek az áruk elvesztéséért vagy megrongálódásáért, ha bizonyítani tudják, hogy azok az alábbiakból származnak:

• az áru saját hibája(i)
• VIS maior
• a rakodó vagy a címzett hibája

Jelenleg nincs európai uniós rendelet a kártérítésre vonatkozóan. A kártalanítás (kompenzáció) általában az elveszett vagy károsodott bruttó kilónkénti maximális összegre korlátozódik. Az esetek többségében azonban a vállalatok valószínűleg nem kapnak meg semmit, ami megközelítené áruik értékét.

A hajózási társaság

A hajórakjegyről szóló 1968. évi nemzetközi egyezmény, közismertebb nevén a hágai szabályok vagy a Brüsszeli Egyezmény meghatározza a tengeri fuvarozók felelősségét a nemzetközi áruszállítás során.

A hajózási társaság nem felelős az áruk veszteségeiért vagy káráért, ha bizonyítja, hogy azok az alábbiakból származnak:

• az áru hibái és súlyvesztesége a szállítás során
• a legénység által elkövetett hajózási hiba
• tűz
• tengeri hajózásra alkalmatlan hajó
• VIS maior
• sztrájkok vagy kizárások
• a rakodó hibája
• rejtett hibák a hajó fedélzetén, amelyek a szigorú ellenőrzés során észrevétlenek maradtak
• a tengeren életek vagy áruk megmentésére tett kísérletek

Jelenleg nincs európai uniós szintű harmonizáció a kártérítés tekintetében, amely általában az elveszett vagy megrongálódott áruk kilogrammjára vetített bizonyos összegre korlátozódik. Ez a rendszer ugyanazokat a problémákat okozza, mint a vasúti balesetek; az exportőr valószínűleg elveszíti az áruk értékének nagy részét.

A légi fuvarozó

Az 1929. évi Varsói Egyezmény és az 1975. évi Montreali Szerződéstervezet megállapítja, hogy a légi fuvarozók nem felelősek a károkért vagy az áruk elvesztéséért, amennyiben bizonyítható, hogy:

• A fuvarozó és a társult tagok minden szükséges intézkedést megtettek a kár elkerülése érdekében, vagy azért, hogy ne lehessen óvintézkedéseket tenni (vis maior).
• a veszteségek révkalauz- vagy navigációs hibából adódtak
• a kárt a károsult idézte elő vagy járult hozzá

A károsult kártalanítására vonatkozóan nem létezik európai uniós szabvány. A kártérítés általában a megrongálódott vagy elveszett áruk bruttó kilogrammjára vetített összegre korlátozódik.

A légi fuvarozók a rakomány átvételekor konkrét helyfoglalásokat is feltüntethetnek. Ezeket a fenntartásokat a légi fuvarlevél (ACN) néven ismert légiközlekedési szerződésre kell írni, és bizonyítékként kell felhasználni. A légitársaságok azonban általában elutasítják a kétes csomagokat vagy azokat, amelyek nem felelnek meg az ACN-nek.