EU–Új-Zéland szabadkereskedelmi megállapodás

A megállapodás megszünteti azokat a vámokat és bürokráciát, amelyekkel az európai vállalkozások szembesülnek az Új-Zélandra irányuló export során.

A megállapodás rövid áttekintése

Az Európai Unió és Új-Zéland közötti, 2023. július 9-én Brüsszelben aláírt szabadkereskedelmi megállapodás 2024. május 1-jén lép hatályba.

További információk

Tájékoztatjuk, hogy az ezen az oldalon található információk 2022-ben készültek. Fontos megjegyezni, hogy a kereskedelmi kapcsolatok dinamikus jellege miatt egyes adatok már nem aktuálisak. Az EU–Új-Zéland kereskedelmi megállapodással kapcsolatos további részletekért lásd azEU–Új-Zéland kereskedelmi megállapodás kulcsfontosságú elemeit. 

A megállapodás átfogó szövegének megismeréséhez látogasson el az EU–Új-Zéland oldalra: A megállapodás szövege. A szöveg kényelmesen fel van osztva fejezetekre és mellékletekre a könnyű betekintés érdekében.

Összefoglaló

Az EU és Új-Zéland közötti jelenlegi kétoldalú kereskedelem már most is évi 7,8 milliárd EUR-t tesz ki az áruk és 3,7 milliárd EUR-t a szolgáltatások tekintetében. Az EU évente 5,5 milliárd EUR értékben exportál új-zélandi árukat, és 2,3 milliárd EUR értékben importál új-zélandi termékeket, ami 3,2 milliárd EUR kereskedelmi többletet eredményez az EU számára.

Ami a szolgáltatásokat illeti, az EU több mint kétszer annyit exportál, mint amennyit importál: az uniós vállalkozások által új-zélandi ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások értéke 2,6 milliárd EUR, szemben az új-zélandi vállalkozások által uniós ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokéval, amelyek értéke 1,1 milliárd EUR.

A szabadkereskedelmi megállapodás hatásvizsgálata szerint az Új-Zéland és az EU közötti kereskedelem várhatóan 30%-kal nő, és a vámok megszüntetése önmagában 140 millió EUR összegű vámot takarít meg a vállalkozások számára évente. Emellett az Új-Zélandra irányuló uniós beruházások több mint 80%-kal növekedhetnek.

A megállapodás:

  • jelentős gazdasági lehetőségeket teremt a vállalkozások, a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók számára;
  • tiszteletben tartja a Párizsi Megállapodást és az alapvető munkavállalói jogokat, amelyek végső esetben kereskedelmi szankciók révén érvényesíthetők, és
  • megszilárdítja az EU kapcsolatait egy hasonlóan gondolkodó szövetségessel a gazdaságilag dinamikus indiai–csendes-óceáni térségben.

A megállapodás legfontosabb elemei

  1. Árukereskedelem

A megállapodás a hatálybalépésekor megszünteti az Új-Zélandra exportált valamennyi uniós árura kivetett vámokat, beleértve az élelmiszerekre és italokra kivetett vámokat, valamint az ipari termékekre kivetett különösen magas vámokat is. Emellett megszünteti vagy jelentősen csökkenti az EU-ba exportált legtöbb új-zélandi árura kivetett uniós vámokat.

  1. Származási szabályok

Az EU és Új-Zéland olyan származási szabályokról állapodott meg, amelyek biztosítják, hogy csak az egyik félnél jelentősen feldolgozott termékek részesülhessenek a megállapodás szerinti tarifális preferenciák előnyeiből. A származási dokumentáció a vállalkozások öntanúsításán alapul. Az ellenőrzés a helyi vámhatóságoknak az importőrrel való kapcsolatfelvételén alapul, és azt a vámhatóságok közötti igazgatási együttműködés követheti.

  1. Vámügyi és kereskedelmi eljárások egyszerűsítése

Az EU és Új-Zéland arra törekszik, hogy hatékony vámeljárásokat biztosítson a kereskedők számára, olyan megfelelő rendelkezésekkel, amelyek biztosítják a jogszabályok átláthatóságát, a formanyomtatványokat, a határokon betartandó eljárásokat, az alkalmazott tarifákra vonatkozó információkhoz való könnyű hozzáférést, a kapcsolattartó pontokhoz való hozzáférést megkeresések esetén, valamint a vállalkozásokkal az új vámjogszabályok elfogadása előtt folytatott konzultációt.

  1. Kereskedelmi jogorvoslatok

A megállapodás megerősíti annak lehetőségét, hogy a felek közötti tisztességtelen kereskedelmet piacvédelmi eszközök (dömpingellenes, szubvencióellenes, globális védintézkedések) alkalmazásával kezeljék. A megállapodás kétoldalú védintézkedési mechanizmust is tartalmaz, amely lehetővé teszi az EU és Új-Zéland számára, hogy ideiglenes intézkedéseket vezessenek be abban az esetben, ha a preferenciális behozatal jelentős növekedése súlyos kárt okoz belföldi iparuknak, vagy azzal fenyeget.

  1. Egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések

Az állat- és növény-egészségügyi kérdésekről szóló fejezet, amely az élelmiszer-biztonsággal, az állat- és növényegészségüggyel, az antimikrobiális rezisztenciával (AMR) és a forgalmazott árukkal kapcsolatos csalással foglalkozik, magas szintű normákat tart fenn. A megállapodás megerősíti a WTO SPS-megállapodás elveit, köztük az „elővigyázatosság elvét”, ami azt jelenti, hogy a hatóságoknak törvényes joguk van fellépni az emberek, állatok vagy növények egészségének vagy a környezetnek a védelme érdekében, még akkor is, ha a tudományos elemzés nem meggyőző.

  1. Fenntartható élelmiszerrendszerek

Az EU és Új-Zéland együttműködnek a fenntartható, inkluzív, egészséges és reziliens élelmiszerrendszerek fejlesztéséhez hozzájáruló szakpolitikák megerősítése és programok meghatározása, valamint a fenntartható élelmiszerrendszerekre való átállásban való közös részvétel érdekében.

  1. Állatjólét

Az EU és Új-Zéland vállalják, hogy kétoldalú és nemzetközi együttműködést folytatnak a tudományosan megalapozott állatjóléti előírások kidolgozásának és végrehajtásának előmozdítása érdekében.

  1. A kereskedelem technikai akadályai

A megállapodás előmozdítja az átláthatóságot és a nemzetközi szabványok alkalmazását a piacra jutás megkönnyítése érdekében, miközben megőrzi az egyes felek által megfelelőnek ítélt védelmi szintet. Az uniós vállalatok bizonyos ágazatok elismert testületei által az EU-ban végzett megfelelőségértékelésekkel igazolhatják az új-zélandi műszaki előírásoknak való megfelelést. Új-Zéland beleegyezett abba, hogy elfogadja a gépjárművek EU-típusbizonyítványait, és ezeknek az EU-ban jóváhagyott számos kategóriájához nincs szükség további tanúsításra. A jelölési és címkézési követelményeket az importáló fél területén is el lehet végezni, és mindkét fél együttműködhet a piacfelügyeleti kérdésekben. A megállapodás külön rendelkezéseket tartalmaz a borra és a szeszes italokra vonatkozóan annak érdekében, hogy platformot biztosítson a bortermelésre és -címkézésre vonatkozó szabványok előmozdításához e szabványok konvergenciájának fokozása érdekében.

  1. Beruházások liberalizálása és szolgáltatáskereskedelem

A megállapodás egyenlő versenyfeltételeket biztosít az uniós szolgáltatók és új-zélandi versenytársaik számára. Az érintett szolgáltatások az ágazatok széles körét foglalják magukban, és ágazatspecifikus szabályozási rendelkezések vonatkoznak a kézbesítési szolgáltatásokra, a távközlésre, a pénzügyi szolgáltatásokra és a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatásokra. A megállapodás a szakemberek, például az uniós vállalatok által az új-zélandi leányvállalataikhoz és családtagjaikhoz kiküldött vezetők vagy szakemberek üzleti célú mozgására vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz.

  1. Digitális kereskedelem

A megállapodás kiszámíthatóságot és jogbiztonságot biztosít a vállalkozások számára, valamint biztonságos online környezetet a határokon átnyúló digitális kereskedelmi ügyletekben részt vevő fogyasztók számára, továbbá felszámolja az akadályokat, és megakadályozza az online és offline tevékenységek közötti megkülönböztetést. Megkönnyíti a határokon átnyúló adatáramlást azáltal, hogy megtiltja az indokolatlan adatlokalizálási követelményeket, ugyanakkor megőrzi a személyes adatok és a magánélet magas szintű védelmét, ami jelentősen hozzájárul a digitális környezetbe vetett bizalomhoz.

  1. Tőkemozgások, fizetések és átutalások, valamint ideiglenes védintézkedések

Ez a fejezet kimondja, hogy ha egy bizonyos ügyletet a megállapodás alapján liberalizálnak (pl. közvetlen külföldi befektetési vállalkozás létrehozása), akkor az ügylethez szükséges pénzt is át kell utalni (pl. a befektető hozzájárulása a külföldi leányvállalat tőkéjéhez, más ügyletekkel, például árukereskedelemmel kapcsolatos kifizetések). Ugyanakkor ez a fejezet lehetővé teszi mindkét fél számára, hogy szükség esetén intézkedéseket hozzanak jogszabályaik és egyéb rendelkezéseik alkalmazása során, például a csőddel, az értékpapír-kereskedelemmel vagy -kereskedelemmel kapcsolatban.

  1. Kormányzati közbeszerzés

Az EU és Új-Zéland kölcsönösen megnyitják közbeszerzési piacaikat a WTO Kormányzati Beszerzési Megállapodása (GPA) által már szabályozottakon túl. Új-Zéland lehetővé teszi az uniós vállalatok számára, hogy a helyi vállalatokkal azonos feltételek mellett pályázzanak valamennyi olyan hatósággal kötött szerződésre, amelynek beszerzéseit közbeszerzési szabályok szabályozzák. Cserébe az EU megnyitja az új-zélandi beszállítók és szolgáltatók előtt a közbeszerzésről szóló megállapodás hatálya alá még nem tartozó valamennyi áru és szolgáltatás központi kormányzati hatóságok általi beszerzését, az egészségügyi vonatkozású áruk (gyógyszerek és orvostechnikai eszközök) regionális kormányzati szervek általi beszerzését, valamint a kikötők és repülőterek területén működő közüzemi szolgáltatók beszerzését.

  1. Versenyellenes magatartás és összefonódás-ellenőrzés

Az EU és Új-Zéland megállapodott abban, hogy mindkét joghatóságban fenn kell tartani a hatékony versenyjogot, amelyet a működés szempontjából független hatóságok hajtanak végre. Ezeknek a hatóságoknak átlátható és megkülönböztetésmentes módon kell eljárniuk, tiszteletben tartva a védelemhez való jogot. A megállapodás a hatóságok közötti együttműködést is előirányozza.

  1. Támogatások

Az EU és Új-Zéland elismerik, hogy bizonyos támogatások torzíthatják a piacok megfelelő működését és károsíthatják a környezetet, és e célból megállapodtak abban, hogy elvben nem nyújthatók olyan támogatások, amelyek negatívan befolyásolják a versenyt vagy a kereskedelmet, illetve károsítják a környezetet. Ezen túlmenően az EU és Új-Zéland átfogó átláthatósági mechanizmusról állapodott meg, amelynek keretében az áruk és a szolgáltatók számára nyújtott támogatásokat egyaránt nyilvánosságra kell hozni.

  1. Állami tulajdonú vállalatok

A megállapodás kötelező szabályokat állapít meg az állami tulajdonú vállalatok, a kijelölt monopóliumok és a kizárólagos vagy különleges kiváltságokkal rendelkező vállalkozások magatartására vonatkozóan. A szabályok egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak azáltal, hogy előírják az állami tulajdonú vállalatok számára, hogy kereskedelmi megfontolásoknak és megkülönböztetésmentességnek megfelelően járjanak el. Ez azt jelenti, hogy az állami tulajdonú vállalatok vételi és eladási döntéseit a piacgazdasági elveknek megfelelően kereskedelmileg kell motiválni oly módon, hogy egy magántulajdonban lévő vállalkozás járjon el.

  1. Szellemi tulajdon

Az EU és Új-Zéland átfogó szellemitulajdon-jogi rendelkezéseket fogadott el a szellemitulajdon-jogok hatékony védelme és érvényesítése érdekében, amelyek ösztönzik az innovációt és a kreativitást az érintett iparágakban. A megállapodás rendelkezéseket tartalmaz a szerzői és szomszédos jogokra, a védjegyekre, az ipari mintákra, a növényfajtákra és a nyilvánosságra nem hozott információk védelmére vonatkozóan, valamint szilárd rendelkezéseket tartalmaz a szellemitulajdon-jogok érvényesítésére vonatkozóan, beleértve a határokon alkalmazandó intézkedéseket is. Ami a földrajzi árujelzőket illeti, a megállapodás védi az uniós borok és szeszes italok teljes listáját, valamint a legismertebb uniós élelmiszer-ipari földrajzi árujelzők közül 163-at, és a jövőben további földrajzi árujelzők hozzáadásának lehetőségét irányozza elő. Ez illegálissá teszi az utánzatok eladását.

  1. Kereskedelem és fenntartható fejlődés

A megállapodás külön fejezetet szentel a kereskedelemnek és a fenntartható fejlődésnek, amely kiterjed a munkára, a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére, valamint a környezetvédelmi és éghajlat-politikai kérdésekre. Emellett az uniós kereskedelmi megállapodásban most először a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet rendelkezik arról, hogy a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó alapvető kötelezettségvállalások súlyos megsértése esetén végső megoldásként kereskedelmi szankciókat lehet alkalmazni. Védi mindkét fél szabályozáshoz való jogát, és megtiltja a feleknek, hogy a kereskedelem vagy a beruházások ösztönzése érdekében gyengítsék vagy ne hajtsák végre jogszabályaikat. A megállapodás aktív szerepet biztosít a civil társadalmi szervezeteknek a megállapodás végrehajtásának nyomon követésében.

  1. maori

Az EU és Új-Zéland elismeri annak fontosságát, hogy valamennyi új-zélandi, köztük a maoriak is élvezhessék a megállapodás által kínált kereskedelmi és beruházási lehetőségeket. Külön rendelkezések biztosítják a maori termékek kereskedelmével és az információcserével kapcsolatos együttműködés megkönnyítését.

  1. A civil társadalom bevonása

A megállapodás kiemelkedő szerepet biztosít a civil társadalomnak a végrehajtásban, többek között a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések tekintetében. Az EU és Új-Zéland folyamatosan tájékoztatni fogja a nem kormányzati szervezeteket, az üzleti és munkáltatói szervezeteket, valamint a gazdasági, fenntartható fejlődési, szociális, emberi jogi, környezetvédelmi és egyéb kérdésekkel foglalkozó szakszervezeteket a megállapodás végrehajtásának módjáról. Ezek a civil társadalmi csoportok hangot adhatnak véleményüknek, és hozzájárulhatnak a megállapodás kereskedelmi részének végrehajtásáról szóló vitákhoz.

  1. Helyes szabályozási gyakorlatok és szabályozási együttműködés

A megállapodás előmozdítja a szabályozási folyamat átláthatóságát, biztosítva, hogy nyilvános konzultációk, a javasolt szabályozási intézkedések hatásvizsgálata és a szabályozási intézkedések felülvizsgálata révén kellő időben rendelkezésre álljanak az információk. Emellett Új-Zéland és az EU együttműködhet a kölcsönös érdeklődésre számot tartó szabályozási tevékenységek terén.

  1. Kis- és középvállalkozások

A megállapodás a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátos igényeivel foglalkozik. Előírja mindkét fél számára, hogy egy adott kkv-honlapon nyújtsanak tájékoztatást a piacra jutásról, és mindkét oldalon létrehoz egy „kkv-kapcsolattartó pontot”, amely együttműködik annak meghatározásában, hogy ezek a vállalatok hogyan tudják kihasználni a megállapodás által kínált lehetőségeket.

  1. Energia és nyersanyagok

Az energiáról és nyersanyagokról szóló fejezet kiegészíti az energiával kapcsolatos egyéb fejezetek (áruk, szolgáltatások és beruházások, a kereskedelem technikai akadályai, állami tulajdonú vállalatok, közbeszerzés) rendelkezéseit azáltal, hogy számos területen jelentős értéket képvisel. A fejezet tiltja az energia- vagy nyersanyagexport-monopóliumokat, megtiltja az indokolatlan kormányzati beavatkozást az energiatermékek és nyersanyagok árképzésébe, valamint megtiltja az exportot vagy a kettős árképzést, amennyiben az exportárakat a belföldi árak felett határoznák meg.

  1. Vitarendezés

A megállapodás méltányos, hatékony és eredményes mechanizmust hoz létre a rendelkezéseinek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban esetlegesen felmerülő viták rendezésére. Többek között magában foglalja a független testületi tagokat, a tisztességes eljárást és az átláthatóságot, beleértve a nyílt meghallgatásokat, a határozatok közzétételét, valamint az érdekelt felek számára annak lehetőségét, hogy írásban ismertessék álláspontjukat.

Tájékoztatók

Útmutatók

Oldal megosztása:

Gyorshivatkozások