Kereskedelmi megállapodások
Jelenleg az EU rendelkezik a világ legnagyobb kereskedelmi megállapodási hálózatával, több mint 40 egyedi megállapodással több mint 70 országgal. Ezek a megállapodások megkönnyítik az áruk és szolgáltatások kereskedelmét az EU és külső partnerei között.
A hálózatot továbbra is új megállapodásokkal egészítik ki, míg a régebbi megállapodásokat felülvizsgálják és aktualizálják a partnerországokkal folytatott tárgyalások során.
A vámok eltörlése
Egyes megállapodások elsősorban a vámok eltörlésére összpontosítanak:
- Társulási megállapodások a nyolc földközi-tengeri országgal (Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, a megszállt palesztin területek és Tunézia)
- Megállapodások Mexikóval és Chilével
- Gazdasági Térségről szóló megállapodások Izlanddal, Liechtensteinnel és Norvégiával;
- Vámuniók Törökországgal, Andorrával és San Marinóval
- Stabilizációs és társulási megállapodások a hat nyugat-balkáni országgal (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia), amelyek további rendelkezéseket tartalmaznak az uniós piacba való fokozatos integrációjuk előkészítésére
- Megállapodások Svájccal és a Feröer szigetekkel.
Átfogóbb piacra jutás
Az egyéb megállapodások sokkal szélesebb körű kötelezettségvállalásokat tartalmaznak az áruk és szolgáltatások kereskedelmének megnyitására, valamint a beruházásokra, a közbeszerzésre, a versenyre, a támogatásokra és a szabályozási kérdésekre vonatkozóan:
- Kanada
- Közép-Amerika (Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama)
- Kolumbia, Ecuador és Peru
- Szingapúr
- Dél-Korea
- Vietnam.
E megállapodások célja, hogy erősebb, szabályokon és értékeken alapuló kereskedelmi rendszereket alakítsanak ki az érintett kereskedelmi partnerekkel, és konkrét rendelkezéseket tartalmazzanak a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozóan.
A közelmúltbeli megállapodások konkrét rendelkezéseket is tartalmaznak a modern gazdaságok és társadalmak előtt álló kihívások kezelésére, mint például a Japánnal kötött gazdasági partnerségi megállapodás, amely a kis- és középvállalkozásokról szóló fejezetet, valamint az információs és távközlési szolgáltatásokról és az e-kereskedelemről szóló konkrét rendelkezéseket tartalmaz.
Jogszabályok közelítése
A megállapodások egy konkrét típusa az EU és szomszédai közötti gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésére összpontosít azáltal, hogy szabályozási keretüket közelebb hozza az uniós joghoz, különösen a kereskedelemmel kapcsolatos területeken. Ez igaz például a következőkkel kötött megállapodásokra:
Fejlesztés
Egy másik speciális megállapodástípusnak kifejezett fejlesztési célja van. Ezek olyan aszimmetrikus kereskedelmi megállapodások, amelyekben az érintett afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országok 15-20 év alatt a kereskedelem mintegy 80%-át liberalizálják, míg az EU az első naptól kezdve vám- és kvótamentes hozzáférést biztosít.
E megállapodások többsége az árukereskedelemre és a fejlesztési együttműködésre vonatkozik. A Karib-térséggel kötött gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) a szolgáltatásokra, a beruházásokra és más kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz.
E megállapodások keretében az EU jelentős kereskedelmi vonatkozású támogatást nyújt a partnerországoknak a megállapodások végrehajtásához, az export versenyképességének megerősítéséhez és a gazdasági infrastruktúra fejlesztéséhez. Az érintett országok az AKCS-csoporthoz tartoznak:
- Nyugat-Afrika (Ghána, Elefántcsontpart)
- Közép-Afrika (Kamerun)
- Kelet- és Dél-Afrika (Comore-szigetek, Madagaszkár, Mauritius, Seychelle-szigetek és Zimbabwe)
- Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (Botswana, Szváziföld, Lesotho, Mozambik, Namíbia és Dél-Afrika)
- Cariforum (Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Dominika, Dominikai Köztársaság, Grenada, Guyana, Jamaica, St Kitts és Nevis, St Lucia, St Vincent, Suriname, valamint Trinidad és Tobago)
- Csendes-óceáni térség (Fidzsi-szigetek, Pápua Új-Guinea, Szamoa és Salamon-szigetek).