Nyugat-Balkán
A stabilizációs és társulási folyamat elindítása óta az EU fokozatosan kötött kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokat – a továbbiakban: stabilizációs és társulási megállapodások (STM-ek) – a nyugat-balkáni partnerekkel.
- Albánia (2009)
- Észak-Macedónia (2004)
- Montenegró (2010)
- Szerbia (2013)
- Bosznia-Hercegovina (2015)
- Koszovó* (2016)
* Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244. sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.)
A stabilizációs és társulási megállapodások olyan eszközök, amelyek biztosítják a régió országainak gazdasági fejlődését és politikai stabilizációját, valamint az EU és a Nyugat-Balkán közötti szoros, hosszú távú társulás létrehozását.Valójában a stabilizációs és társulási megállapodások képezik az uniós vívmányokhoz való igazodás és az uniós piacba való fokozatos integráció jogi eszközét.
A stabilizációs és társulási megállapodások egy átmeneti időszak alatt szabadkereskedelmi övezetet hoztak létre, amely Koszovó kivételével minden ország számára megszűnt (2026).
A megállapodások előirányozzák a kétoldalú kereskedelemre vonatkozó vámok és nem vámjellegű korlátozások eltörlését, és a Harmonizált Rendszer valamennyi árucsoportjába tartozó árukra vonatkoznak.Csak néhány, egyes mezőgazdasági és halászati termékekre vonatkozó kivételt nem liberalizáltak teljes mértékben, és csökkentett vámok és/vagy preferenciális mennyiségi engedmények vonatkoznak rájuk.
A származási szabályokat a pán-euromediterrán egyezmény szabályozza.
Emellett a megállapodások versenyügyekre, a szellemi tulajdonjogok magas szintű védelmére és a vámügyekben folytatott megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak.További szabályokat is tartalmaznak, különösen a közbeszerzés, a jogszabályok közelítése számos területen, beleértve a szabványosítást, valamint a szolgáltatásokra és a letelepedésre vonatkozó rendelkezéseket.