Szolgáltatások az uniós kereskedelmi megállapodásokban

Az EU által megkötött vagy tárgyalás alatt álló kereskedelmi megállapodások kiterjednek a szolgáltatások kereskedelmére. Az EU célja a kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során annak biztosítása, hogy az uniós szolgáltatók külföldi piacokon nyújthassanak szolgáltatásokat, és ne érje őket hátrányos megkülönböztetés az adott ágazat nemzeti vagy más külföldi szereplőivel szemben.

Az uniós kereskedelmi megállapodások jellemzően számos szabályozási elvet tartalmaznak bizonyos kulcsfontosságú ágazatokban, például:

  • távközlés
  • pénzügyi szolgáltatások
  • tengeri szállítás
  • digitális kereskedelem

Ezenkívül a megállapodás felei „egyedi kötelezettségvállalások jegyzékében” részletesen bemutatják a piacra jutási feltételeiket.

A szolgáltatásokra vonatkozó kereskedelmi tárgyalások nem a privatizációról vagy a deregulációról szólnak, hanem csak a kereskedelemnek a külföldi szolgáltatók felé való nagyobb nyitottság révén történő fokozatos könnyítéséről.

Hogyan terjednek ki az uniós kereskedelmi megállapodások a szolgáltatások kereskedelmére és a beruházásokra?

Általánosságban elmondható, hogy a kötelezettségvállalásoknak két fő kategóriája van.

  • a piacra jutási kötelezettségvállalás
  • a nemzeti elbánásra vonatkozó kötelezettségvállalás

Piacra jutási kötelezettségvállalás

Ez az a kötelezettségvállalás, hogy egymás szolgáltatói vagy befektetői számára hozzáférést biztosítanak a belföldi szolgáltatási piachoz, és nem vezetnek be mennyiségi korlátozásokat, például az alábbiakra vonatkozó korlátozásokat:

  • a szolgáltatók vagy szolgáltatási műveletek száma
  • az ügyletek összértéke
  • a külföldi tőke részesedése mennyiség szerint

Nemzeti elbánásra vonatkozó kötelezettségvállalás

Ez az a kötelezettségvállalás, hogy a külföldi szolgáltatókat vagy befektetőket nem részesítik kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a saját szolgáltatókat vagy befektetőket.

A Felek feltételeket vagy kivételeket állapíthatnak meg kötelezettségvállalásaik tekintetében, amelyeket gyakran „korlátozásoknak” vagy „fenntartásoknak” neveznek. A kötelezettségvállalásokat és kivételeket az úgynevezett engedményes listák tartalmazzák, amelyek a kereskedelmi megállapodás szerves részét képezik.

Még ha valamely Fél nem is vesz fel kivételeket a listájába, és az úgynevezett „teljes kötelezettségvállalást” tesz is, ez nem jelenti azt, hogy az ágazat deregulációra kerül vagy sor fog kerülni.

A Fél továbbra is szabályozhatja ezt az ágazatot, de ezt kvóták előírása vagy hátrányos megkülönböztetés nélkül kell megtennie, ezért a szabályokat ugyanúgy kell alkalmazni a belföldi és külföldi szolgáltatókra és beruházókra.

Oldal megosztása:

Gyorshivatkozások