Beruházások – pillérek

Az EU nemzetközi beruházási politikája három fő pilléren alapul

Beruházáskönnyítés

A beruházáskönnyítés olyan tág fogalom, amely az elmúlt években a befektetési körökben a befektetések vonzásának fontos eszközeként egyre nagyobb elismerést nyert.

A könnyítési intézkedések arra összpontosítanak, hogy megkönnyítsék a befektetők számára a beruházások létrehozását, működtetését és bővítését. Ezek az intézkedések összességében a beruházási környezet átláthatóságának és kiszámíthatóságának javítására, a beruházási és adminisztratív eljárások/követelmények egyszerűsítésére és ésszerűsítésére, valamint a fellebbezési és felülvizsgálati eljárások biztosítására irányulnak.

Konkrétan ezek az intézkedések különböző közzétételi és tájékoztatási követelményeket foglalnak magukban a beruházások megkezdése és működése, a kapcsolattartó és tájékoztatási pontok létrehozása, a hiányos kérelmek dokumentációjára és kezelésére vonatkozó követelmények, valamint a néhányat említő egyablakos ügyintézési mechanizmusok. A befektetői felmérések kiemelték ezeket a területeket a beruházási döntésük során kritikus tényezőként.

Beruházások liberalizálása

A beruházások liberalizálásának célja, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a külföldi befektetők számára a harmadik országok piacain.

A liberalizáció olyan elveket (pl. piacra jutás, nemzeti elbánás és legnagyobb kedvezményes elbánás) és kötelezettségvállalásokat foglal magában, amelyek lehetővé teszik a harmadik országok piacainak megnyitását az uniós befektetők számára. E szabályok célja, hogy lehetővé tegyék vagy megkönnyítsék vállalkozások (leányvállalatok, fióktelepek, képviseleti irodák) létrehozását a szolgáltatások és nem szolgáltatások (pl. gyártás, mezőgazdaság, kitermelés, energiatermelés) területén.

A piacra jutási szabályok magukban foglalhatják például a gazdasági szereplők számára vagy az ügyletek értékére vonatkozó korlátozások megszüntetését (pl. kvóták, monopóliumok és a gazdasági szükségesség vizsgálata), a külföldi tulajdonra vonatkozó követelmények vagy a közös vállalatokra vonatkozó követelmények csökkentését vagy megszüntetését.

Beruházásvédelem

A beruházásvédelmi normák garanciákat nyújtanak a befektetők és befektetéseik számára, valamint biztosítják a fogadó kormányok azon jogát, hogy jogszerű közpolitikai célok érdekében szabályozzák a szabályozást.

A beruházásvédelmi megállapodásokban foglalt kötelezettségvállalások olyan elveket foglalnak magukban, mint a megkülönböztetésmentesség, a befektetőkkel szembeni tisztességes és méltányos bánásmód (FET) vagy a harmadik országbeli befektetők vagyonával kapcsolatos kisajátítás esetén járó kártérítés.

A beruházásvédelmi megállapodások segíthetnek csökkenteni az egyes országokban a beruházások érzékelt kockázatait. A Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése óta az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a közvetlen külföldi befektetések beruházásvédelme terén. Legutóbbi megállapodásaiban az EU egyértelműbb szabályokat vezetett be a közpolitikai célkitűzésekre vonatkozó szabályozási jogra vonatkozóan, és jelentősen felülvizsgálta a vitarendezési mechanizmust (aberuházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer, Útmutató a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerhez).

A beruházásvédelmi megállapodások hagyományosan tartalmaztak beruházók és államok közötti vitarendezési mechanizmusokat, amelyek közvetlen hozzáférést biztosítanak a beruházók számára az államokkal szembeni választottbírósági eljáráshoz.