Beruházások – a pillérek
Az EU nemzetközi beruházási politikája három fő pillérre épül
A befektetések megkönnyítése
A beruházásösztönzés tág fogalom, amely az elmúlt években a beruházások vonzásának fontos eszközeként egyre inkább elismertté vált a befektetési körökben.
A könnyítési intézkedések arra összpontosítanak, hogy megkönnyítsék a befektetők számára a beruházások létrehozását, működtetését és bővítését. Ezek az intézkedések összességében a beruházási környezet átláthatóságának és kiszámíthatóságának javítására, a beruházási és adminisztratív eljárások/követelmények egyszerűsítésére és racionalizálására, valamint a fellebbezési és felülvizsgálati eljárások biztosítására irányulnak.
Konkrétan ezek az intézkedések különböző közzétételi és tájékoztatási követelményeket foglalnak magukban a beruházások piacra lépésével és működtetésével kapcsolatban, kapcsolattartó és információs pontok létrehozását, a dokumentációra és a hiányos kérelmek kezelésére vonatkozó követelményeket, valamint néhányat említő egyablakos ügyintézési mechanizmust. A befektetői felmérések ezeket a területeket kritikus tényezőkként emelték ki a beruházási döntéseikben.
A beruházások liberalizálása
A beruházások liberalizálása egyenlő versenyfeltételeket kíván biztosítani a külföldi befektetők számára a harmadik országok piacain.
A liberalizáció olyan elveket (pl. piacra jutás, nemzeti elbánás és legnagyobb kedvezményes elbánás) és kötelezettségvállalásokat foglal magában, amelyek lehetővé teszik harmadik országok piacainak megnyitását az uniós befektetők számára. E szabályok célja, hogy lehetővé tegyék vagy megkönnyítsék vállalkozások (leányvállalatok, fióktelepek, képviseleti irodák) létrehozását a szolgáltatások és a nem szolgáltatások terén (pl. feldolgozóipar, mezőgazdaság, kitermelés, energiatermelés).
Például a piacra jutási szabályok magukban foglalhatják az üzemeltetők számára vagy az ügyletek értékére vonatkozó korlátozások (pl. kvóták, monopóliumok és gazdasági szükségesség vizsgálata) megszüntetését, a külföldi tulajdonra vagy a közös vállalatokra vonatkozó követelmények csökkentését vagy eltörlését.
Beruházásvédelem
A beruházásvédelmi normák garanciákat nyújtanak a befektetők és beruházásaik számára, valamint biztosítják a fogadó kormányok azon jogát, hogy a jogszerű közpolitikai célok érdekében szabályozásra kerüljenek.
A beruházásvédelmi megállapodásokban foglalt kötelezettségvállalások olyan elveket tartalmaznak, mint a megkülönböztetésmentesség, a befektetőkkel szembeni tisztességes és méltányos bánásmód vagy a harmadik országbeli befektetők eszközeinek kisajátítása esetén nyújtott kártalanítás.
A beruházásvédelmi megállapodások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyes országokban csökkenjenek a beruházások érzékelt kockázatai. A Lisszaboni Szerződés 2009. évi hatálybalépése óta az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a közvetlen külföldi befektetések beruházásvédelmére. Legutóbbi megállapodásaiban az EU egyértelműbb szabályokat vezetett be a közpolitikai célkitűzésekre vonatkozó szabályozáshoz való jogra vonatkozóan, és jelentős mértékben felülvizsgálta a vitarendezési mechanizmust (beruházási bírósági rendszer).
A beruházásvédelmi megállapodások hagyományosan magukban foglalták a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmusokat, amelyek közvetlen hozzáférést biztosítanak a beruházók számára az államokkal szembeni választottbírósági eljáráshoz.