Kiegészítő vámkezelési okmányok

Az áruk nemzetközi kereskedelmének folyamata során fontos a vámkezeléshez szükséges számos kulcsfontosságú dokumentum elkészítése. Ezek általában magukban foglalják többek között a kereskedelmi számlát, az engedélyezett gazdálkodó státuszt, a származási igazolást, a kötelező érvényű tarifális felvilágosítást, a kötelező érvényű származási felvilágosítást, a vonatkozó tanúsítványokat vagy engedélyeket, valamint a héa- és exportnyilvántartásokat.

A szállítóeszköztől függően azonban jellemzően kiegészítő okmányokat kell kitölteni és bemutatni a rendeltetési ország vámhatóságainak a vámkezelendő áruk tekintetében. Ez a szakasz részletesebb információkat tartalmaz a következő dokumentumtípusokról:

• Hajóraklevél (hajóraklevél)
• FIATA hajóraklevél (vegyes szállítás)
• Road Waybill (közúti közlekedés)
• Air Waybill (légi szállítás)
• Vasúti fuvarlevél (Rail Freight)
• ATA-igazolvány (minden közlekedési forma)
• TIR-igazolvány (kombinált közúti és egyéb fuvarozás)
• Csomagjegyzék

A teljes import- és exportfolyamat, valamint a megteendő általános lépések leírásához a lépésről lépésre szóló útmutatónkat is megtalálhatja.

Hajóraklevél

A hajóraklevél (B/L) a hajózási társaság által az üzemeltető feladó részére kiállított okmány, amely igazolja, hogy az árukat a fedélzeten vették. Mint ilyen, a hajóraklevél annak bizonyítékául szolgál, hogy a fuvarozó átvette az árut. Arra kötelezi őket, hogy az árukat a címzettnek szállítsák le. Tartalmazza az áruk, a hajó és a rendeltetési kikötő adatait. Feltünteti a fuvarozási szerződést, és átadja az áru tulajdonjogát. Ez azt jelenti, hogy a hajóraklevél birtokosa jelenleg az áru tulajdonosa.

A hajóraklevél átruházható dokumentum lehet. Számos különböző típusú hajóraklevél használható. A „tiszta hajóraklevelek” azt állítják, hogy az árukat látható rendben és állapotban vették át. A „tiszta vagy üres hajórakjegy” azt jelzi, hogy az áru megsérült vagy rossz állapotban van. Ilyen esetekben a finanszírozó bank megtagadhatja a feladó okmányainak átvételét.

FIATA hajóraklevél

A FIATA hajóraklevél a szállítmányozók Nemzetközi Szövetsége (FIATA) által kidolgozott dokumentum. Különböző (multimodális) szállítási módok esetében használják, és kombinált fuvarokmányként is alkalmazható, forgatható státusszal. A konkrét szállítási mód nincs meghatározva. Az árukkal kapcsolatos jogi felelősség az út során átruházható.

Road Waybill (CMR)

A közúti fuvarlevél a nemzetközi közúti árufuvarozás részleteit tartalmazó dokumentum. Ezt a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló 1956. évi egyezmény (CMR-egyezmény) határozza meg. Lehetővé teszi a feladó számára, hogy a szállítás során az áruk rendelkezésére álljon. Az okmánynak négy példányból kell állnia, és azokat a feladónak és a fuvarozónak alá kell írnia. Az első példányt a feladónak szánják; A második a fuvarozó birtokában marad; A harmadik az árukat kíséri, és a címzettnek leszállították; A negyediket pedig a címzettnek alá kell írnia és le kell pecsételnie, mielőtt visszaküldené a feladónak. Általában minden járműre CMR-t adnak ki.

A CMR-jegyzet nem cím jellegű dokumentum, és nem képezheti alku tárgyát. A tulajdonjog nem ruházható át.

Air Waybill (AWB)

A légi fuvarlevél olyan okmány, amely a feladó és a fuvarozó cége közötti szállítási szerződés bizonyítékául szolgál. A fuvarozó ügynöke adja ki, és a Varsói Egyezmény (a nemzetközi légi szállításra vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről szóló, 1929. október 12-i egyezmény) rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. Több áruszállítmány esetében egyetlen légi fuvarlevél is használható. Három eredeti példányt és több további másolatot tartalmaz. A szállításban részt vevő valamennyi fél (a feladó, a címzett és a fuvarozó) egy-egy eredeti példányt őriz meg. Másolatot kérhetnek az indulási/rendeltetési repülőtéren, a szállítás során, és bizonyos esetekben további árufuvarozók is. A légi fuvarlevél a fuvarozási szerződést feltüntető fuvarlevél. Igazolja az áruk átvételét.

Az IATA Standard Air Waybill a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetséghez (IATA) tartozó légi fuvarozók által használt légi fuvarlevél különleges típusa. Általában tartalmazza a Varsói Egyezményben meghatározott általános feltételeket.

Vasúti pálya (CIM)

A vasúti fuvarlevél (CIM) a vasúti áruszállításhoz szükséges dokumentum. Ezt az 1980. évi Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF-CIM) szabályozza. A CIM-et a fuvarozó öt példányban adja ki. Az árut az eredeti példány kíséri. A feladó megőrzi az eredeti példány másodpéldányát. A fennmaradó három példányt a fuvarozó belső használatra megőrzi. A CIM a vasúti szállítási szerződésnek minősül.

ATA-igazolvány

Az ATA-igazolványok (Admission Temporaire/Ideiglenes behozatal) olyan nemzetközi vámokmányok, amelyeket az iparosodott világ nagy részén a kereskedelmi kamarák bocsátanak ki, hogy lehetővé tegyék az áruk vámoktól és adóktól mentes ideiglenes behozatalát. ATA-igazolványok a következő árukategóriákra állíthatók ki: Kereskedelmi minták, szakmai felszerelések és kereskedelmi vásárokon, bemutatókon, kiállításokon stb. történő bemutatásra vagy felhasználásra szánt áruk. További információkért tanácskozik a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara honlapján. 

TIR-igazolvány

A TIR-igazolványok a nemzetközi árufuvarozáshoz használt árutovábbítási okmányok, amennyiben az út egy részét közúton kell megtenni. Lehetővé teszik az áruk TIR-eljárásnak nevezett eljárás keretében történő szállítását. A TIR-eljárást az 1975. évi TIR-egyezmény hozta létre, és azt az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ—EGB) égisze alatt írták alá. A TIR-rendszer megköveteli, hogy az áruk biztonságos járművekben vagy konténerekben közlekedjenek. Az áruk után fizetendő valamennyi vámra és adóra nemzetközileg érvényes biztosíték vonatkozik. A TIR-igazolvány előírja, hogy ezt a garanciát a tranzit- és célországoknak el kell fogadniuk.

Csomagjegyzék

A csomagjegyzék (P/L) a kereskedelmi számlát és a fuvarokmányokat kísérő kereskedelmi okmány. Tájékoztatást nyújt az importált tételekről és az egyes szállítmányok csomagolásának részleteiről (tömeg, méretek, kezelési kérdések stb.).

A vámkezeléshez a beérkező rakomány leltáraként szükséges.

A csomagjegyzék általában tartalmazza a következőket:

• az exportőrre, az importőrre és a fuvarozó vállalatra vonatkozó információk
• kiállítás dátuma
• a fuvarszámla száma
• a csomagolás típusa (dob, rekesz, kartondoboz, doboz, hordó, zsák stb.)
• csomagok száma
• az egyes csomagok tartalma (az áruk leírása és a csomagok száma)
• jelek és számok
• a csomagok nettó tömege, bruttó tömege és mérése

Nincs szükség külön űrlapra. Az exportőr a szokásos üzleti gyakorlatnak megfelelően állítja össze a csomagjegyzéket. Az eredeti dokumentumot és legalább egy másolatot be kell nyújtani. Általában nincs szükség aláírásra. A gyakorlatban azonban a csomagjegyzék eredeti példányát és másolatát gyakran aláírják. A csomagjegyzék bármely nyelven elkészíthető. Javasoljuk azonban az angol nyelvre történő fordítást.